a gida napja

ma a kultúrális örökség napja miatt bejártuk a gorkij fasort, a benczúr közt, a benczúr utcát és a délibáb utcát, majd jól megebédeltünk a benczúr hotel zsolnay termében (ami egy 20nm-es kis szobácska, késő ‘80-as évek design-al. a teremben, mikor n1ed 1kor odaéertünk még sötétség honolt. a portás a sötétre való reagálásomra egy szó nélkül (azaz bocsánatot se kért) felkapcsolta a villanyt, amit egy kedves vidéki kisváros egyetlen éttermének eleganciája fogadott minket.

megérkezett a nagyon kedves pincér hölgy, szilvia, aki sokkal többet nyújtott, mint a konyhai kollégái. a poros műanyag virágok mellé nem ültünk le.

az étlap szerint ez egy I. osztályú étterem. az árai tényleg ezt mutatják, de semmi más.

étel soraink:

rizi

libamájas maceszgombóc leves

csak nevében májas (de semmi liba) egy csészében és semmi extra, de finom levesben 2 cseresznye méretű, ruganyos macesz golyó

vörösboros marhapörkölt tarhonyával

menzán kimagaslóan ízletesnek minősítené mindenki, de itt is ez volt a legfinomabb

tejfeles uborkasaláta

somlói galuska

2 fagylaltos kanálnyi valami, amit talán egy külföldi somlóinak néz, de valaki, aki majd’ mindig ezt eszi édességként…

bizi:

előételnek uborkasaláta

az ecetet kicsit bőven használták, de a héját rajta hagyták – tudom, hogy abban van a vitamin, se bors, se paprika, mint díszítés, de még petrezselyem se

gida sült borókamártásban, zöldség rétessel

gida:

ez már inkább egy öregségben elpusztult állat húsa lehetett, mert olyan rágós volt, hogy a fogaim alig érték egymást, inkább egészben nyeldestem FUJJ

borókamártás:

itt generál szósz, azt hittem ilyet már németországban se adnak, de itt még maradt a raktáron… FUJJ

zöldségrétes:

hát ezek zöldséges krokettecskék voltak. ez bár nem az volt, mint amit írtak, de a legjobb falat volt előttem

almás lepény fajhéjas mártással

ez egy amolyan menzás almáspite volt, tudjátok, az a vastag, amiben száraz az alma, még jó, hogy a magház ebben nem volt benne

a fahéj mártás egy zselés fehér trutyi volt, volt valami kis fahéj aromája, de….

kv: piazza d’oro. emléxem volt idő, amikor örültem ennek a márkának, de az 1 benzinkútnál volt, kb 10éve.

du. betoltam az arcomba egy finom magnum jégkrém rudat és boldog voltam, hogy többé saját akaratomból nem megyek erre a helyre enni.