Határ

Jártunk a határban, nem, nem kint a réten, hanem a Határ Étteremben Balatonalmádiban, ami Eötvös Károly Utazás a Balaton körül c. írásában arról híres, hogy a valaha itt állt csárda szelemen fája pont a Veszprém és a Somogy-Zala vármegye határán állt. S ahogy mostanában az amerikai filmekben látjuk, hogy a rendőr nem üldözheti a bűnözőt az állam határon túlra, így nem üldözhették a pandúrok se a betyárokat. Aki töbet akar erről olvasni egy finom ebéd mellett megteheti a ma már kizárólag Almádiban, Káptalanfüred előtt kicsivel található étteremben.

Én, bizi egy finom gombalevest ettem, míg rizi egy májgombóc levest kanalazott a nagyszemű balatoni monszún eső elől a fedet étterembe menekülve. A második fogásban én nyertem megint, mert én vadragut erdészné módra fogyasztottam, DÖDÖLLÉvel (főt krumplit pépesítünk, kevés liszttel könnyű tésztát gyúrunk, majd zsírban üvegesre futtatott hagymán megsütjük), míg rizi szezámos rántott pulykamellet evett spenótos (blansírozott ízetlen spenót) palacsintával. A dödölle oly jó, volt, hogy az édességről már nem is írnék, csak megemlítem – bár a frutti di bosco szósz isteni volt – mákkrémes palacsinta.

A HVG Kártyámnak hála még 10% kedvezményt is kaptunk.

Határ Étterem nyáron

Határ Étterem télen