Jártunk a határban, nem, nem kint a réten, hanem a Határ Étteremben Balatonalmádiban, ami Eötvös Károly Utazás a Balaton körül c. írásában arról híres, hogy a valaha itt állt csárda szelemen fája pont a Veszprém és a Somogy-Zala vármegye határán állt. S ahogy mostanában az amerikai filmekben látjuk, hogy a rendőr nem üldözheti a bűnözőt az állam határon túlra, így nem üldözhették a pandúrok se a betyárokat. Aki töbet akar erről olvasni egy finom ebéd mellett megteheti a ma már kizárólag Almádiban, Káptalanfüred előtt kicsivel található étteremben.
Én, bizi egy finom gombalevest ettem, míg rizi egy májgombóc levest kanalazott a nagyszemű balatoni monszún eső elől a fedet étterembe menekülve. A második fogásban én nyertem megint, mert én vadragut erdészné módra fogyasztottam, DÖDÖLLÉvel (főt krumplit pépesítünk, kevés liszttel könnyű tésztát gyúrunk, majd zsírban üvegesre futtatott hagymán megsütjük), míg rizi szezámos rántott pulykamellet evett spenótos (blansírozott ízetlen spenót) palacsintával. A dödölle oly jó, volt, hogy az édességről már nem is írnék, csak megemlítem – bár a frutti di bosco szósz isteni volt – mákkrémes palacsinta.
A HVG Kártyámnak hála még 10% kedvezményt is kaptunk.
igazából a címben sorrend csere történt, mert előbb készült a finom cookie, amit rizi és bizi együtt kanyarított. a belvárosi orvos receptfüzet németesen precíz, de ötlettelenül egysíkú sütit ajánlott nekünk. én, ha rizi nem fogja le a kezem…, én citrom héjjat reszertem volna bele és talán még vagy őrölt szegfűszeget vagy, ha bátrabb vagyok 1 kis kardamont… … … … de nem tettem.
fűszer és lélek… ezt a csodás könyvet kapta édes rizi a szülinapjára, ami nem ma, se nem holnap van, de nem soká jön.
tegnap, azaz szombaton sokat kűzdöttünk, h végre sütihez juthassunk. bár ne sikerült volna.
nna, de az elején kezdem, a még szép és finom JEZSEK cukrászdánál. finom volt a rákóczi túrós, hazavittem 2 brióst, ami épp akkor jött ki a sütőből, majd néhány török mákost is kaptunk.
aztán jött a délutáni tragédiás süti canossa.
a GÜL BABA türbéjénél voltunk, majd a DAUBNERbe gondoltuk beülni, de ott nincs 1 szék, se egy asztal, tehát elindultunk a rózsadomb felé. a CAFE57ben nem találtunk 1 olyan deszertet sem, amit Rizi szívesen magához vett volna, majd a JÓ KENYÉR felé vettük az utat, amit zárva találtunk. innen mentünk tovább a Vienna MeLounge, bár ne jutott volna eszünkbe.
tehát, ha már jártak giccs, helyen, hát azt erről mintázták, mert ez egészen lenyűgözően… szar süt, vacak francia krémes és egy meleg tejes kávé, amit ezen a helyen melanzsnak hívnak.
és még vasárnap is rossz élmények sora a cukrászda. most a böszörményi úti SZAMOSt látogattuk meg. a felszólgálón kikapcsolták a kedvesség és udvariasság funkciót, de ezen a helyen mindig ez van. a SZÉPKILÁTÁS SZAMOS szuper mindig, de a böszörményi úti mindig morc hely.
ettem tonhal salátát, bóti szecskából, bóti tonhalból, citrom, méz, édes német mustár + angol mustár por, kevés alma ecet, alma, körte és 1 fél füge is került bele…
sok hagyma, sok póré hagyma, zellerszár, fűszerek és tarja… sok sok meleg meg még néhány perc meleg.
aztán jött még az uborka+paradicsom+só+citrom+méz.
ma kelox krancsival kezdtem a napot, majd rizivel megebédeltünk, 1-1 párizsis szendvicset bajor kenyírből. gyerekkoromban csak a kenőmájas és a gépsonka ment le. gépsonka ritkán volt, de kenőmájas se volt mindennap. volt viszont párizsi, ami akkoriban nem volt túl divatos, nálam. igaz 1x bécsben ettem egy hentesnél és nem hittem el, hogy ez is parízer, mert annyira finom volt.
aztán ettem egy zsemlét majoranás kenőmájassal, majd 3% kakós csigát, amit bizi már nem tudott megenni, micsoda szerencse, pont a közepe volt. aztán betóltam egy barackot is.
most pedig esküvői mézünkből ettem 3 magvas kenyért. igen finom volt. még margarin se kellett alá.
ma épp egy gyorsat szerettünk volna enni és a matteo-ba tértünk be (a város talán leghülyébb helyén lévő procc éttermébe) az 5-ös buszok kipufogó gőzébe, a pasaréti térre. de ez a mi döntésünk volt. az már nem, hogy 10 perc várakozás után sem tudott odajönni a kedves pincnök nő, akivel tényleg nem voltam ekkor már kedves. kértük a fenti két salátát és 2 limonádét (á’ 520Ft) kb újabb 10 percet vett igénybe, hogy ez az asztalunkra kerüljön, bár ne tette volna. egy ilyen helyen illett volna előre ízesíteni, vagy ha már kihoz cukrot, akkor hozhatott volna barnát és mézet is, valamint kanalat és a pohár alá alátétet. szívószállal ügyetlenkedtem, majd a saját poharamba helyeztem riziét és a sajátomat is elkezdtem ízesíteni. nna és ezért 520 forint?
az ocean bizi választása volt, míg rizi a california salátát kapta.
ocean:
- vegyes saláta
- csúnyán vágott hagyma
- kis adag
+ nagy kapri bogyó
- kevés paradicsom
- tonhalkonzerv formájú tonhal
- univer/globus majonéz, csak rányomva a tetejére
- 1740Ft
california:
- kis adag
- csunyán vágott hagyma
- tocsogó öntet, pedig direkt keveset kért rizi
- 1820Ft
nem lehet kártyával fizetni.
mi ebből a tanulság?, hogy soha többé nem kell odamenni enni.
a múlt hétvégén pécsett jártunk, ettünk, s laktunk. ennek élményeit pro & contra jegyzem itt le.
a gilicében laktunk, ami egy tévedés volt részünkről, mert látatlanban a gulliver.hu -n foglaltuk le. pécstől 6-8 km-re az erdőben, a kur.án is túl, az erdőben található a gilice panzió, ami valaha talán vadász ház lehetett, de most egy posztkommunista maradvány, olcsón felújítva gagyi anyagokból, szar munkával – lehet, h a laktérítő csinálta??? – aminek eredményeként írtó büdös volt a szobában.
étel az első este:
leves:
rizinek: húsleves kemény íztelen grízgaluskákkal
bizinek: isteni, de IRTÓ FORRÓ vargánya leves, szerencsémre az unalmas tejszín elhagyásával
főétel:
rizinek: töltött gilicés, v mi a manó, amiben friss lila hagyma, sajt és gépsonka volt, hozzá hagymás törtburgonyát kért rizi, ami isteni volt, de akkora adag, amit egy angol rögbi csapat egy válogatott meccs után tud csak elfogyasztani
bizinek: cigánypecsenye frissen tört fokhagymával és szalonnával, valamint burgonya ropogós (krokett). a végén rákent fokhagyma, amit nagyon szeretek ugyan, de minden ízt elnyomott, kicsit sok lett. a krokett íztelen volt.
reggeli:
metro áruház termékei, saját márkás lekvár, saját márkás ízetlen gyümölcs tea és még a fogvájó is saját márkás.
ettem reggel itthon egy finom kakaóscsigát hozzá egy isteni kakaót rizi jóvoltából.
aztán kv a művészben, ami nagyot fejlődött, szebb és nagyobb italkínálatú lett. danesi a kv, amit nagyon nagyon szeretek.
1kor meetingem volt, előtte beugrottam az alkotmány utcai hummus barba, amit már korábban is említettem. ez is isteni falafelt és nanát szolgált fel. 5ös
eztán a fruccola felé vettem utam, ahol végre találtam rebarbara tortát, ami savanyább volt, mint bármi, amit valaha gondoltam, h lenni tud. 4es
aztán rizivel – aki állítólag borzalmas szendvicseket csinált ma ebédre magának – beugrottunk 1 jeges kv-ért (rizi) és egy epres-kekszes bkool-ért (bizi) egy burger king-be, ami a várakozásoknak megfelelő volt. 4es alá, bár a jeges kv érdemel egy erős 4est, igaz, vagy 5 percig kellet rá várni
vacsorára meg megettem a teletál által kiszállított nem túl finom borsó levest, szinte már teljesen feloldódott vajgaloskákkal és majd’ menza ízű levével, majd a teljesen íztelen csirkemell aprólékot, valamilyen sárgás színű szósszal és pehely burgonyapürével. ez amolyan 2es alá kaja volt.
Végy egy hirtelen jött éhséget és mindazt, amit a fridzsideredben s annak környékén találsz…
Tehát a nálam talált hozzávalók:
5-6 szem krumpli
fél fej jégsaláta
2 paradicsom
fél üveg spárga
fél konzervnyi kukorica
1-2 zellerszár
3-4 tojás
fél kígyóuborka
Az öntethez:
Majonéz
Mustár
Só,bors
Citrom,méz
Olivaolaj
Provance-i fűszer
A krumplit és a tojást külön-külön feltettem főni, majd egy nagy salátástálba elkezdtem belepakolni a többi, friss hozzávalót, úgy mint: kicsire szelt vagy tépett jégsaláta, apróra szelt zeller, ubi és nagyobbakra szelt paradicsom.
Én a spárgát felszeltem kisebb rudacskákra, majd a kukoricával és az öntethez használt fűszerekkel együtt egy kis olajon átmelegítettem. Ez a lépcső persze kihagyható, és frissen a többi saláta-résztvevő mellé hajíthatjuk őket is.
Ezután elkészítettem az öntetet. Egy kis tálban összegyűjtöttem a hozzávalókat, ízlés szerinti arányban, ellenőrzésként bele-bele nyalintva. A provance-i fűszer helyett mindenki használhatja a maga saját kedvenc fűszerét, lényeg: hogy karakteres legyen.
Amint a tojások megfőttek felszeltem őket és rádobtam a már összekevert salátára. Aztán jöttek a krumplik (héjában főztem, így finomabb, bár ujjhegyégető sport a meghámozásuk), szintén karikákra szelve.
Már az öntet érkezése előtt lehet fűszerezni a salátát: só, bors, bazsalikom, citrom, méz…
Ezután az egészet összeforgattam, rácsorgattam az öntetet és azzal is átkevertem az egészet. (Szerintem az öntet ne legyen túl sok és túl híg, így jobban összefogja a salátánk összes résztvevőjét.)
A végén lehet díszítésként némi snidlinget a tetejére vágni.
