Tegnap meglátogattuk a nagy Hummusbart a Nádor (ex Münich Ferencucca) utcában.
Mikor odafele tartottunk csak azt láttuk, h sok bakancsos ember lézeng, köszönget egymásnak, míg mások a rendes vasárnapi parki lét csúszdás, focizós, homokozós, napozós tevékenységeit folytatták…
Tehát mi el a Hummusbarba be. Természetesen 1-1 pohárka menta teával kínáltak.
Rendeltünk 1 hummus tálat (falafel, marokkói répa, káposztasaláta, répasaláta, 1 laffa), 1 csicseriborsós, kukszkuszos, répás lencselevest, 1 hummus tálat üresen, 1 laffát za’atárral, 1 salátatálat és 1 lencsé rízst (utoljára ilyet Tel Avivban ette, a Moshe Dayan utcában, 1996-ban. Olyan jó volt. Megint Izrael vágyam lett. Hozzá mentás limonádét ittunk.
Kávét nem itt, hanem a Szabadság téren fogyasztottuk el, ahol dirrekt elmondtam a felszolgálónak, hogy mit kérek. Hosszú kávét cukorral elkeverve, majd jéggel összeturmixolva, azt mondja, azaz frappét. Erre kérdi tejjel? Mondom, hogy NEM. Erre kihozza a cuccot. Megittam, majd megkérdezem, ebben tényleg nem volt tej? Nem csak víz és jég. Kicsit elgondolkozott a pincnök és kibökte, meg Nescafé frappé por. Hát az pedig full tejpor, azaz laktóz, amire érzékeny vagyok.
Úgy megpuffadtam, hogy a barátim azt hitték dinnyét hordok a pólóm alatt. Erről nem beszélve irtóra fájt is a gyomrom és a pocakom.
A bakancsosok ellen megnéztük BRÜNOt, aki egy nagyon buzi, polgárpukkasztó, osztrák divat újságíró. És megtudtuk a filmből azt is, hogy a hummus nem egyenlő a hamasszal.
