sólet és párizsis zsemle

pénteken a reggelim után mindenfélét ettem, amit nem szerettem volna. volt közte sajtos kroaszon, nem túl jó brauni és -majdnem- ettem egy mikrózott virslis hotdogot, de mikor tiltakoztam, a hölgy azt válaszolta “ez nálunk a gyakorlat”, de hál istennek lemondtam. aztán sikerült bevásárolnom az általam már oly nagyon kivánt 2 párizsis zsemlémet. mmmm.

este viszont gyomrom megkapta azt, amit akart, finom házi SÓLET házi kenyérrel, amit a házigazda nem gépben sütött lóf formában, hanem szép kerek lett és valódi braunit, valamint kicsit túl fűszerzett répatortát.

kenyér

ma nem volt főzés nálunk, de tegnap se.

ma kelox krancsival kezdtem a napot, majd rizivel megebédeltünk, 1-1 párizsis szendvicset bajor kenyírből. gyerekkoromban csak a kenőmájas és a gépsonka ment le. gépsonka ritkán volt, de kenőmájas se volt mindennap. volt viszont párizsi, ami akkoriban nem volt túl divatos, nálam. igaz 1x bécsben ettem egy hentesnél és nem hittem el, hogy ez is parízer, mert annyira finom volt.

aztán ettem egy zsemlét majoranás kenőmájassal, majd 3% kakós csigát, amit bizi már nem tudott megenni, micsoda szerencse, pont a közepe volt. aztán betóltam egy barackot is.

most pedig esküvői mézünkből ettem 3 magvas kenyért. igen finom volt. még margarin se kellett alá.